Idegenvilag

IDEGEN VILÁG - CIKKEK TANULMÁNYOK
Az Idegen világ rovatunk cikkeihez várjuk az Önök véleményét, hozzászólását is...
(frissítve 2012. február 17.)
Elnöki találkozó a földönkívüliekkel (copyright Kriston Endre 2010) Az UFO-kutatók között régóta tartja magát a nézet, amely szerint az Egyesült Államok kormánya tisztában van az UFO-k földönkívüli eredetével, sõt még kapcsolatba is lépett az idegen látogatókkal. Én magam számos írásomban foglalkoztam ezzel a kérdéssel, sõt a Roswell: Lehull a lepel címû könyvünkben (Kriston Endre és Szûcs Róbert, Android kiadó, 1995) megemlítettem több feltételezett találkozót is, bár akkor még némi fenntartással kezeltem a hírt, amely szerint az Egyesült Államok elnöke személyesen vett volna részt egy ilyen kapcsolatfelvételben. Ahogy azt a Hihetetlen magazin 2010. decemberi számában is leírtam, úgy tûnika a feltételezés korántsem volt alaptalan. (Az alábbiakban e cikk frissítését olvashatják)
Egy különös levél A napokban ismét felröppent hír, hogy az Egyesült Államok 34. elnökét, Dwight David Eisenhowert hivatali ideje (1953-1961) alatt rendszeresen tájékoztatták a földönkívüli lények tevékenységérõl, sõt még találkozót is szerveztek neki velük. Minderrõl az 1950-es évek Amerikájáról készült dokumentumfilmben Henry W. McElroy nyugdíjba vonuló képviselõ számolt be, hozzátéve, hogy az eseményrõl egy dokumentumból értesült, amelyik még akkor került a kezébe, amikor New Hampshire-i képviselõ volt. Állítása szerint egy ilyen szupertitkos találkozóra meghívták magát az elnököt is…
A New Hampshirei képviselõ Henry W. McElroy nyilatkozata megerõsíti, hogy Eisenhowert meghívták egy szupertitkos találkozóra	Ezekrõl a találkozókról már az 1950-es évek elején több szóbeszéd keringett. Az egyik változat szerint gondosan kiválasztott és titoktartásra felesketett civilekbõl - tudósokból, politikusokból, újságírókból - álló kiválasztottak szûk csoportjait szállították rendszeresen az Amerikai Légierõ egyik legnagyobb bázisára, a Muroc-ra (ma Edwards) és ott megmutatták nekik a lelõtt, illetve lezuhant ûrhajókat, valamint a földönkívüli lények maradványait. A bemutató célja az lehetett, hogy e vegyes összetételû, értelmiségiekbõl álló csoportok reakciói alapján lemérjék, miféle hatással járna, ha a hírt a közvélemény elé tárnák. Némely utalás szerint az ilyen találkozókon élõ földönkívüliek is demonstrációkat tartottak, de az események ismeretében ez kevésbé valószínûsíthetõ. Ám ahogy az ilyenkor lenni szokott, egyesek megszegték a titoktartási fogadalmukat. Vélhetõen a CBS Los Angeles-i hirdetési és reklámirodájának igazgatója, Gerald Light volt az, aki elõször rögtön a Muroc légi bázison tett 1954. áprilisi látogatását követõen levelet írt barátjának, Meade Layne-nak. Ez a levél minden kétséget kizáróan hiteles, és abban Light részletesen beszámolt a Muroc-on szerzett tapasztalatairól. A csoportjának tagjai között volt az akkor 80 éves Franklin Withrop Allen, a Hearst-lapok riportere, dr. Edwin Nurse, a Brookings Intézet szakértõje és Truman elnök egykori pénzügyi tanácsadója, illetve James Francis MacIntyre püspök-kardinális, a Los Angeles-i katolikus egyház feje, aki késõbb a XII. Pius pápa által a nyugati partra kinevezett elsõ bíboros lett.
A találkozó - nevezzük inkább bemutatónak - 48 órát vett igénybe. Ebbõl hat órán át tartott, míg valamennyi résztvevõ magán- és közéleti adatait leellenõrizték, továbbá átvizsgálták õket. "Amikor engedélyt kaptunk, hogy belépjünk a zárt részlegbe, olyan érzés fogott el, mintha valósággal eljött volna a világvége. Én még soha életemben nem láttam ennyi emberi idegroncsot, méghozzá teljes zûrzavarban, mivel rájöttek, hogy saját világuk véget ért, ráadásul szánalmas, szerencsétlen módon. A más bolygókról származó jármûvek létezésének bizonyossága mindörökre véget vetett a spekulációknak, hogy minden felelõsségteljesen gondolkodó tudós és politikai csoport számára a fájdalmas valóság részévé váljon…" - írta beszámolójában Layne, aki elmondta, hogy két nap alatt öt különbözõ földönkívüli ûrhajót mutattak nekik és tudomására jutott, hogy "Eisenhower is ellátogatott Muroc-ba Palm Springs-i tartózkodása idején." Layne beszámolója természetesen komoly visszhangot váltott ki, és az újságírók, UFO-kutatók alaposan utánajártak annak, hogy valóban elképzelhetõ-e, hogy az elnök Palm Springs-i pihenése alatt titkos látogatáson vett volna részt a Muroc légi bázison, amely valóban nem messze található Palm Springstõl.
Az elnök Palm Springs-i látogatásának egyik pillanata, épp a templomba tart, ahol részt vett a helyi közösségi házban tartott istentiszteleten pár órával azután, hogy találkozott a földönkívüliekkel	A titkos látogatás Már az is meglehetõsen furcsa volt, ahogy az elnök vakációzni ment alig egy héttel az után, hogy Georgiában fürjvadászaton vett részt. A február 17-24. között zajló téli pihenõ helyszíne barátja, Paul Roy Helms Smoke Tree nevû farmja volt, amely elég nagynak bizonyult ahhoz, hogy az elnököt és a feleségét, Ann Whitmant, az elnök titkárát és a titkosszolgálat tisztjeit vendégül lássa. A csendes golfozással töltött pihenést február 20-án, szombaton kora este váratlan esemény szakította félbe: az Egyesült Államok elnökének nyoma veszett. Egyszerûen eltûnt! Az újságírók semmilyen hírt nem kaptak az elnökrõl, és hamarosan napvilágot láttak az elsõ találgatások is a vezetõ súlyos megbetegedésérõl (United Press), sõt esetleges haláláról is (Associated Press). A hajnali órákban végül megérkezett a Fehér Ház helyszínre rendelt sajtóreferense, James Haggerty, aki a Mirador Hotel sajtószobájában igyekezett lehûteni a kedélyeket. A Time úgy jellemezte a tájékoztatót, mint hisztérikus újságírók tömegdemonstrációját. Whitman idegesen közölte az újságírókkal, hogy az elnöknek nincs semmi baja, csupán az egyik fogáról leesett a korona, miközben sült csirkét evett, és ezért sürgõsen el kellett õt vinni a helyi fogorvoshoz. A fogorvost másnap este az elnöki "hússütésen" be is mutatták az egybegyûlteknek, mint azt a bizonyos doktort, aki ellátta az elnököt. Furcsa, de a hetvenes években végzett kutatások szerint a fogorvosról nincs feljegyzés az elnöki levéltárban, de még csak utalás sem történik rá.
Pedig a Palm Springs-i úthoz kötõdõen számos feljegyzés másolata megtalálható itt. Például az elnöki repülõt fogadók, vagy az elnökkel együtt golfozók névsora, egy elnöki köszönõlevél a helyi virágüzletnek, amely egy csodaszép csokorral kedveskedett a First Ladynek. Egy levél, amelyben megköszönték az elnök részvételét a vasárnapi istentiszteleten. De egyetlen sor sincs arról az orvosról, aki az elnök fogát kezelte. Az elnöki stáb protokoll-felelõsei nyilván nem feledkeztek volna meg egy ilyen esemény megköszönésérõl. Ráadásul az érintett orvos özvegye 25 évvel az eset után képtelen volt felidézni, hogy milyen napszakban történt az eset és hogy hány kezelést kapott az elnök, aki csak másnap reggel jelent meg a nyilvánosság elõtt. Ekkor részt vett a helyi közösségi házban tartott istentiszteleten (1953-tól lett református presbiteriánus, korábban a Jehova közösség tagja volt), de a hiányzó éjszakai és hajnali órák miatt már ekkor sugdolóztak arról, hogy a fogászati kezeléssel kapcsolatos egész sztori valamilyen nagy fontosságú esemény leplezésére szolgálhatott.
Az elnök eltûnése másnapján titkára Ann Whitman (a mosolygó hölgy középen) társaságában jelent meg Rev. James H. Blackstone, Jr. lelkész (a képen jobbra) istentiszteletén. Ekkor már tudta, hogy a földönkívüliek léteznek.	De hogy valójában mi történhetett, arra álmukban sem gondoltak az újságírók. Gerald Light két hónappal késõbbi levele utal arra, hogy Eisenhower ekkor titokban a Muroc légi bázisra utazott és megtekintette a 27-es Hangárban õrzött földönkívüli ûrhajókat, sõt állítólag még a testeket is. Sokak szerint ez volt az elsõ hivatalos találkozó, de én úgy vélem, ekkor csak megmutatták az UFO-k iránt amúgy is élénken érdeklõdõ elnöknek az idegeneket és a tényleges találkozóra késõbb, 1954-ben, a Holloman légi bázison került sor. Az elnöki találkozó tényét mára több független forrás megerõsítette. A cikkünk elején említett Henry W. Elroy mellett a Lear Jet Corporation alapítója, William P. Lear is közéjük tartozik, aki számos repülési rekord felállítójaként több CIA gépen repült és közismerten jó kapcsolatokat ápolt William Colby CIA igazgatóval. Õ szintén megerõsítette a találkozó tényét, hozzá téve, hogy "a földönkívüliek felajánlották, hogy segítenek nekünk megszabadulni a szürkéktõl, ám Eisenhower visszautasította az ajánlatukat, mert semmiféle technológiát nem kínáltak számunkra." Charles L. Suggs haditengerészeti parancsnok ezen esemény idején a Muroc légi bázison teljesített szolgálatot és részese volt az elnöki látogatásnak. Élményét nem sokkal halála elõtt a fiával osztotta meg. Egy akkori pilótának (ma nyugalmazott ezredes), Lord Clancartynak számolt be az elnöki látogatásról, amelyrõl Eisenhower egyik - ma Arizonában élõ - magas rangú hivatali beosztottja (nevét nem mondta el) azt mesélte, hogy az elnök helikopteren utazott a bázisra és azzal is tért vissza Palm Springsbe.
Az elnök valóban helikopteren érkezett a Muroc légibázisra ahol állítólag megtekintette a 27-es Hangárban õrzött földönkívüli ûrhajókat. A Behind the Flying Saucers (Mi rejlik a repülõ csészealj jelenségek hátterében?) címû könyv szerzõjének, az Edwards légi bázis közelében letelepedett Frank Scullynak az özvegye emlékezett egy ácsra, aki polgári alkalmazottként dolgozott a bázison és megemlítette, mennyire csodálkozik azon, hogy Eisenhowernek a légi támaszponton tett látogatásáról, amelyrõl a bázison beszélnek, nem írtak az újságok. Az esetrõl Edward J. Ruppelt, a légierõ kutatási programjának akkori vezetõje feljegyzéseket készített, mert szerinte összefüggésben lehetett azzal, hogy az elnök nem sokkal késõbb elrendelte az UFO-kkal kapcsolatos titoktartást. Ezen nem is csodálkozhatunk, fõként, ha igaz, hogy 1954 végén sikerült kapcsolatot teremteni a Föld körüli pályán tartózkodó idegenekkel, akikkel Eisenhower elnöknek végül 1955 februárjában találkozott az új-mexikói Holloman légi bázison, ahová a férfi Columbine III. nevû különgépén érkezett. A találkozó nem egészen 45 percig tartott és sikertelennek bizonyult, mivel az elnök visszautasította az idegenek ajánlatát. Így a következõ Hollomani kapcsolatfelvételre 10 évet kellett várni… De ez már egy másik történet. Kriston Endre
	UFO RONCS A BALTI TENGER MÉLYÉN? Nem is olyan régen rázta fel a médiát egy újabb UFO-hír, amely ezúttal a Balti-tenger mélyén felfedezett azonosítatlan objektumokról szólt. Bár a korábbi hírek csak egy - még a nyár folyamán egy svéd "kincsvadász-csoport" által felfedezett roncsról számoltak be - a CNN január 30-án már arról adott hírt, hogy a nyáron felfedezett, kicsivel több mint 80 méteres mélységben pihenõ ismeretlen eredetû objektum mellett egy másik, korong-alakú tágy is feltûnt, amely mintegy 200 méterre van a korábban felfedezett társától. A Svédország és Finnország között kutató Ocean Explorer nevû cég szonára már július-augusztusban rábukkant az elsõ rejtélyes objektumra amely közel 60 méter átmérõjû lehet és a felvételek tanulsága szerint, a becsapódása során egy legalább 275 méter hosszú nyomot hagyott maga mögött a tenger mélyén. "20 éve csinálom már ezt, de ilyen alakzattal még soha nem találkoztam " - mondta a csapatot vezetõ
Peter Lindberg a CNN-nek, aki még viccelõdött is azon, mely szerint a felfedezett objektum alakja, hasonlít a Star Warsból ismert Milleneum Falconra. A korongok azonban túl nagyok ahhoz, hogy hajóronccsal vagy, valami hajóról lepottyant tárggyal lehessen azonosítani és mivel mindenki csak találgatta, mi lehet a tenger mélyén, hamarosan felbukkant a lezuhant UFO verzió, amelyre a nemzetközi és a hazai média is "ráharapott". Andreas Olsson szonárszakértõ elmondása szerint, jelenleg húszezer olyan tárgyról van tudomásuk, ami a Balti-tenger mélyén fekszik, de összességében akár 100 000 különbözõ tárgy is boríthatja a tenger mélyét. "Fogalmam sincs, hogy mit fogunk találni odalent, de már nagyon várom. Érdekes lesz kideríteni, hogy mi is ez a furcsa tárgy valójában" - tette hozzá.
Hanumant Singh, A Woods Hole Oceanográfiai Intézetének kutatója weboldalán már óvatosabban fogalmazott: Szerinte a Lindberg által használt szonár nem kifejezetten megbízható, másféle tárgyak kutatására való, és valószínûleg nem is volt jól beállítva. Feltételezése szerint ennek köszönhetõ az újabb "hibás" jelsorozat is. Feltételezését arra alapozta, hogy a második tárgyról keringõ képek lényegében ugyanazok, amit az elsõrõl is láthattunk, ha
feltételezzük a mûszer hibáját nem meglepõ a hasonlóság. Egy magazinnak nyilatkozva Lindberg azonban elmondta, hogy a második objektum felvételét nem hozták nyilvánosságra, mert az csak szakavatott szemeknek mond bármit is. "A felvétel szemcsés és kicsit homályos is. Attól még, hogy mi pontosan látjuk, hogy van valami odalent, a kép a laikusok számára akár egy borsóleves fényképe is lehetne" - mondta a kutató.
Az UFO ügyre, úgy tûnik pár napi fellángolás után csend borult, s bár lelkes önkéntesek gyûjtésbe kezdtek, hogy a tárgyakat egy expedició közelebbrõl is megvizsgálhassa, a legújabb hírek azonban cáfolják azt a korábbi kijelentést, amely szerint a korongok túl nagyok ahhoz, hogy hajóronccsal vagy, valami hajóról lepottyant tárggyal lehessen azonosítani. Nos, az 1873-ban épült és 1912-ben elsüllyedt orosz Novgorod nevet viselõ, meglehetõsen furcsa, kör alakú hajóra meglehetõsen pontosan ráillenek a szonár által készült felvételek, így az UFO-Novgorod, vagy valami más vitára mindenképp csak egy alaposabb helyszíni vizsgálat tehet pontotot. Ston